Itt ülök a folyosón, mellettem füstöl a cigaretta, bennem pedig dolgozik a pálinka. Kattogok. Azon, amin mostanában szoktam. Hogy pontosan mit hajszolunk, amikor párt keresünk. Kit kutatunk? Mit nem lelünk?

Kell a biztos pont - mondom. Kell. De nem vagyunk-e elég biztos pont saját magunknak. Én mondjuk saját magamban sem bízok mindig, szóval nekem nem. Lehet, hogy először ezen kellene dolgoznom.

De ezen túl, mi kell nekünk? Pillangók kellenek a gyomorba? Igen. Anélkül nem megy - hiszem. A bizonyosságtól nem lesz libabőrös az ember. De attól, ha a másikkal való találkozásra készülünk, ha eszünkbe jut, ha körbetáncolják őt a gondolataink, ha hozzánk ér, vagy ha épp nem érhet hozzánk....igen. Ha csibészes mosolyt csal az arcunkra már a másik létezése is. Az igen.

Nem lehet elég a jobb, mint a semmi. Nem lehet elég a logika, a józan ész.